Pedig januárban még jó ötletnek tűnt. 
A távval nem volt jó a kapcsolatom, összesen négyszer álltam rajthoz, abból egyszer feladtam, volt egy masszív kudarcélményem a Kráter Kupáról, meg két jónak mondható futásom Újvároson. Az egyéni csúcsom 1:42 volt, amit jó régen, 2016 őszén futottam, 2 héttel egy 6 órás futás után, úgy gondoltam, ideje már megdönteni. 
A Rotary-n pont ennyi volt a féltávom, amire egy elég hasonló másik felet sikerült futnom, ezért arra számítottam, hogy lazán meglesz az új PB.
Előző nap utaztam el Pestre, Timinél aludtam, akivel már hagyományosan együtt veszünk részt a BSI - rendezvényeken, csak időközben a segítői státuszt megunva már ő is indul. Ezúttal tudományosan megtámogatott felkészülés volt a háta mögött, Oli akadémiájának edzésprogramját követte. 

Reggel kibringáztunk a Margit szigetre, elmerültünk a szokásos BSI kavalkádban, hangulatban, melegítettem, aztán felkocogtam a rajthoz.
Nem volt rossz érzés konstatálni, hogy a tervezett célidőmnek megfelelő zóna mennyire elöl helyezkedik el. Befurakodtam, és hamarosan el is rajtolunk - ezzel a jó érzéseknek vége is lett. 

A tömeg valahogy nehezebben lódult neki, mint a maratonon, aztán rögtön jött is az emelkedő a Margit hídra, a lejtőn elém vágott egy motoros, és nagyjából így folytatódott végig - valami mindig megakadályozott abban, hogy felvegyek egy jó utazósebességet. 
Leginkább persze én magam voltam ennek az oka, mert a Spar-on ugyanezek a körülmények nem szoktak zavarni (bár itt a felesbe beletettek annyi kaptatót, mint ott a teljes távba). 
A lényeg, hogy szenvedtem az általam reálisnak gondolt iramtól (a maratoni és a 10ezres közöttire lőttem be), nem volt jó az érzés, ezért 6-7 km után úgy döntöttem, kicsit kiengedek, hátha elkapom a fonalat, és a végén még mindig mehetek a PB-ért, ha lesz erőm. Ha meg nincs, akkor azt a keveset jobb beosztani. 
A frissítést nem terveztem túl, úgy gondoltam, ezen a távon elég lesz amit adnak, nyomtam kis isot is a víz mellett, de nem az energia hiányzott a sebességhez. Haladtunk, a szerényebb iramban sem éreztem jól magam, nem tetszett a verseny, meg semmi sem. Vár, hidak, megint elém léptek, nem volt jó. 
A táv utolsó harmadában próbáltam gyorsítani, de nem ment, a végén már 5 percesekre lassultam, és nem elég, hogy nem voltam képes a maratoni iramomnál gyorsabbat menni, de míg a Rotaryn tök lazán, vidáman futottam a végéig, még hajrázni is volt erőm, amikor biztattak, itt most az életemért küzdöttem, fújtattam, haldokoltam.
Csak az vigasztalt, hogy Kokó ott futott előttem, ezek szerint ő sincs jobb formában. 
Végre célegyenes, egy testcsellel kikerültem a Kokó miatt összeverődött kamerákat, aztán megálltam, és konstatáltam, hogy na, ez nem jött össze. Ugyanazt az 1:42-t futottam, mint másfél éve, vagy mint a maratonon. 
Nem nagy tragédia, inkább egy ilyen verseny sikerüljön rosszul, mint egy fontosabb, de sajnáltam a kifizetett pénzt, az eltolt hétvégét, amikor bringázni is lehetett volna, ja, és közben az összes kolléga bent melózott, mert a következő hétre vártuk a nagy, 5 éves akkreditációt. Ja, és az érem is béna színű.  

Átöltözés után még kicsit ténferegtünk Oliék környékén, megállapítottam, hogy a mester sokkal nagyobb darab, mint gondoltam, aztán elköszöntem TImitől, mert a két szám között olyan nagy volt a szünet, hogy a rajtját már nem tudtam volna megvárni 
A vonaton ért utol az sms-e, hogy neki se sikerült jól, az idő csalódás volt, és kívül esett azon a zónán, amiből Oli vállalja a félmaratonra történő felkészítést 
Utólag Sólyom Gabi belinkelt egy cikket arról, hogy ha alapvetően triatlonos szezonra készülsz, akkor a futóversenyeket félre kell tenni, vagy csak edzésjelleggel venni részt rajtuk.
https://futasrolnoknek.hu/triatlon/triatlon-edzesek-tavasszal-853
Kár, hogy nem januárban olvastam. 
Minden esetre jövőre (remélem) bölcsebb leszek, feles csúcsot meg majd futok valamikor, valahol. Annyira nem fontos. 
Csak lazán kötődik ehhez a versenyhez, de ebben az évben több feles távot futottam, egyszer itt magában, és sokszor valami másnak a részeként (maraton, triatlon féltáv, ráfutós edzés 150-160 km bringa után), és nagyon fura volt, hogy mindig ugyanazt az iramot tudtam. Ha valaki esetleg meg tudja fejteni, azt miért van így, kíváncsi lennék rá. MIért nem tudok sima félmaratonon erősebb iramot tartani, vagy pozitívabb szemlélettel nézve, miért nem lassulok be ehhez képest egy jó hosszú bringától?